Vasárnapi kirándulós, szabadban sétálós, kikapcsolós. Szerintem.

El sem hiszem, végre egy szombat, amikor nem dolgozom! Irány a szabad! A barátaimmal vidékre menekülünk a heti feszültség elől! Ez a nap csak a kikapcsolódásról szól, ezt üzenem a pólómmal az egész világnak! Ezt a pólót még 2 éve a fesztivál szezonra vettem, hogyha valakivel nem akarok majd kommunikálni csak rámutatok a pólómra és tovább lépek, de a szöveg elég sokszor hasznosítható a fesztiválokon kívül is.  Végre a pöttyös sportcipőm ideje is eljött, ez most a favorit cipő, mert mindent imádok, ami pöttyös és mert ez a legkényelmesebb surranóm. Túrázáshoz hátizsák, bár mostanában mindenhova hátizsákot hordok. A pulóver egy őslelet, még a ’90-es évek remekműve, ami családi örökség unokatesómtól. Plusz extra apró részlet a cipőm kékjéhez passzoló körömlakk.. őrjítő lehetek egyes embereknek ezzel a precizitással  :D

Szeretek változatosan és színesen öltözködni, bár gondolom ez már átjött nektek, ha rendszeresen követitek a bejegyzéseimet. Tegnap koncertezősre vettem a figurát, így ma próbáltam a nőiesebb vonalat képviselni. A kék-fehér, de alapjában véve az összes csíkos póló, nagyon trendi az idei szezonban, így mára én is egy ilyet választottam. A szett különlegessége és egyben büszkesége is számomra, hogy a felső és a blézer is turkálós szerzemény, sőt a büszkeségi ranglistám első helyén szerepelnek. A púder rózsaszín blézert évekkel ezelőtt egy belvárosi turkálóban kemény 200 forintért vásároltam, a csíkos felsőt pedig idén télen egy debreceni munkamegbeszélés után turkáltam. Az ezer forintos értékhatárt ez se verte, mert 500 forintért dobták hozzám. Szóval ne mondja nekem senki, hogy nem lehet olcsón jól öltözködni!

A mai napra is választottam egy régi szerzeményt, egy nagyméretű nagyi kardigánt. Régen nagyon szerettem, mert bármihez fel lehet kapni, de mostanában ezt a színt annyira nem érzem közel magamhoz, így a szekrény hátuljába keveredett.  A nagyi szettet egy feliratos pólóval dobtam fel, ami bohókássá teszi az összhatást. Nagy kedvencem ez a póló, a Mickey egeres minta tini korom óta végig kíséri a ruhatáram, a felirat meg teljesen jól tükrözi a személyiségem. Mivel este koncertre megyek fesztiváli hangulatot idéző kiegészítőket választottam.  A kedvencem, a pólóhoz tökéletesen passzoló egérfülű gyűrű. Imádok elveszni az apró részletekben..

Túl vagyok az első héten, ezért úgy döntöttem, észrevételeimet megpróbálom keretbe foglalni. Először is iszonyatosan nagy meló ez a gardróbszelektálás. És nem azért, mert mindent elő kell venni, szelektálni és rendszereket kialakítani a hordatlan és még hordható ruhákról. A legtöbb hordatlan ruha a fotózást sem érte meg, már annyira nem éreztem közel magamhoz, hogy meg sem próbáltam felvenni. A neheze az elengedéssel volt. Hiába tudtam, hogy nem fognak a kamerám elé kerülni.. mindegyik ruhához tartozik egy emlék vagy sztori. Az elengedés, ami az életünk minden területén képes megmutatkozni. Hogyan lehet ennyire kötődni egy-egy ruhadarabhoz vagy tárgyhoz??! Hihetetlen..

De nézzük, hogyan is zajlott a hét.. A szettek összerakása, fotózása, szelektálása, javítása és publikálása rengeteg időt igényel, így heti csúsztatásban dolgozom. Ez azt jelenti, hogy egy hétre előre kitalálom és párosítom a ruháimat, majd fotózók és publikálok. A tartalmak kommunikálásához rengetek szakmai tudással, és persze idővel kell rendelkezni, miközben előre kell dolgoznom a blogon, mellette a rendes munkahelyemen és a civil életben is helyt kell állnom. Természetesen nem panaszkodásra akarom fecsérelni a gépelésre szánt időmet, csak ha már tudjátok milyen melltartót hordok, gondoltam már ezt a plusz infót is megosztom veletek, főleg mivel itt ütköztem a legerősebb egyéni kihívásomba. A legnagyobb nehézség (a ruhák elengedésén kívül), amire nem is számítottam, a megnyílás. Megnyitni mások előtt az életemet. Mert a ruhák szelektálása, szettek kitalálása iszonyatosan élvezetes számomra, ezt a részét imádom. De tisztán oda dobni az internet világába, hogy ki vagyok, mit csinálok, milyen ruhákat hordok és hogyan gondolkozom.. ez sokkal nagyobb kihívás, mint összerakni 30 különböző ruhaszettet. Sosem duzzadtam hatalmas egotól, de újságíróként elég nyitottnak tartom magam ahhoz, hogy bárkivel, bármikor nyíltan tudjak kommunikálni, vállalva  a gondolataimat és nézeteimet. És akkor jön egy ilyen, mutassuk meg a szekrényünk tartalmát kihívás és egy váratlan falba ütközöm. Baromi nehéz mindenki előtt vállalni, hogy igen, ez vagyok én. Az a Zita, aki ezzel vállalja, hogy itt az arcom jöhet a meleg és hideg véleményzápor egyszerre. Mert nem létezik olyan blog, ami ne osztaná meg az embereket.. De igen, ezért lesz az ember blogger, hogy leírja a véleményét és gondolatait..és ezt másokkal is tudassa. Végül is ezért vágtam bele én is. Csak nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz.

És, ha már real life hastaggel is élek, mutatom milyen fotókat készítettem először, ameddig nem tudtam rendesen összekötni a vaku és a fényképezőgép látásmódját. Érdekes végig szemlélni az első fényképeimet és a publikált verziót, valamint a képek minősége közötti fejlődésemet is.

A tegnapi színvilágom után, ma letisztultabb darabokra vágytam, ezért választottam mára ezt a pepita kockás „tornacipő talpú” balerinámat, amit még 14 évesen sírtam ki ünneplős cipőnek. Ez volt az első fast fashion boltban vásárolt cipőm, amire akkor úgy gondoltam mennyire elegáns, jó lesz majd a suliban az ünnepségekre. Persze amikor az osztályfőnököm meglátta azonnal leoltott, hogy ez egy tornacipő. Nem is értettem.. kockás, masnis és balerina is, csak mert gumírozott „tornacipős” az alja már nem is jó? A mai napig balerinaként tekintek erre a cipőre, amiben van egy kis stílus keverés, de hát pont ettől Zitás.. és pont ettől imádom annyira, hiába nem volt rajtam már vagy 6 éve. Jó érzés volt újra felvenni és a hozzátartozó emlékeket is újra feleleveníteni.

Mivel ma a cipőn volt a hangsúly, így egyszerű póló-pulcsit párosítottam hozzá, pár kiegészítővel. A monokróm színvilágot pedig egy matt rózsaszín rúzzsal kompenzáltam.

Elintézős napom volt ma, így az egyik legkényelmesebb és esős időt legjobban bíró cipőmben róttam az utakat. Borús, szürke időben imádok színesbe öltözni, mérhetően kedélyjavító hatással bír nálam az tuti. Bár az is lehetséges a legjobb érzést az adja, amikor megbámulnak a fekete esernyők alól, hogy miért nem olvadok bele a magyar búskomor mentalitásba. Ebből nem kérek, köszi! A sálat még Párizsban vettem egy utcai bazárban, a tengeri lenyomatos giga méretű gyűrűmet pedig Horvátországban egy tengerparti árusnál, mind a kettő azonnali szerelem volt és legszebb szuvenír. Valószínűleg ezért olyan nehéz megválni a dolgainktól, mert mindenhez tartozik egy sztori..

Hétfőnként home officeban dolgozom, így ilyenkor tartom a „felkapok valamit magamra" napot. Mivel bringával közlekedem és este is csak jóga órára megyek a városba, ezért ezen a napon sportosan szoktam öltözködni. Ékszerek nélkül értelmetlennek találtam túl tolni a képeket, ezért ma a 3. fotón a jóga szettemet láthatjátok.

A mai nap valószínűleg nem az én napom, szépen elnyaltam a bringával és a térdnél szaggatott nadrágomat kicsit átszabtam még menőbbre.  Oh, jee..